Vietnám – egyik – varázsa
Kedves Olvasó!
Üdvözöllek a blogomon! Eszter vagyok, és a blogot azért indítottam, hogy olyan élményeket osszak meg, melyeket főleg utazásaim alatt történtek meg velem, és letaglóztak, vagy valamilyen formában megérintettek.
Kezdő orvosként dolgozom, ami természetesen nagyon sok munkával jár, így ha elszabadulok a kórházból, a kinti világot gyakran még intenzívebben élem meg.
Mindig szerettem utazni, és igyekszem mindig úgy alakítani az életemet, lehetőségeim szerint, hogy alkalmam legyen néha elszakadni itthonról. Orvostudományi tanulmányaim alatt is volt lehetőségem utazni, akár cseregyakorlat, akár saját erőből való szervezés keretein belül, az ottani egészségügyi életbe is bepillantást nyerve. (Később esetleg ezekről is szívesen mesélek. )
Az utóbbi évek országai, Japánban, és Dél-Kelet Ázsiában tett látogatásaim után ezúton Vietnámba utazom, és most nem egyedül. Velem tart párom, Pavo, egy horvát fiú, aki a történések során nem csak útitársam volt, hanem támaszom, védelmezőm, felvidítóm, és lelki lengéscsillapítóm is; a folyamatosan megélt ázsiai változások során az egyetlen biztos pont az utazásban.
Thaiföld és Kambodzsa után vérszemet kaptam Ázsiával kapcsolatban, és régóta terveztem visszatérni, sokáig vaciláltam Burma (Myanmar) és Vietnám között, végül együttes megegyezéssel Vietnámot választottuk úticélul.
Február-márciusi időpontban utaztunk, habár nem a legadekvátabb időpont némely országok látogatásához, de egyszerűen így engedtek el a kórházból, és döntésünket utólag sem bántuk meg.
Nem volt fix útvonalunk, annyit határoztunk el csupán, hogy amennyire lehet, Észak-Dél irányban próbálunk meg haladni, Hanoi kiindulással, és Ho Chi Min City befejezéssel, már logisztikai szükségletek (bangkoki irányú hazamenetel) miatt is. Az első éjszakára foglaltunk szállást – már csak azért is, mert vízumot egy hotelcímmel könnyebb volt szerezni), a többi útközben alakult.
Előkészületek:
Vietnám vízumköteles ország. Magyar utazóknak a budapesti Vietnámi Nagykövetségnél lehet igényelni, kb. 13.000 Ft és egy igazolványkép fejében. A nagykövetség a Cházár András és Thököly út sarkán van, és elég trükkös a nyitvatartása, mielőtt belevág az ember, mindenképpen érdemes informálódni a holnapjukon (http://www.vietnam-visa.org/embassy/hungary.html). Nekem sikerült véletlen pont a kínai újév szünetében menni, hoppon is maradtam az első körben. Egyébként egy hét alatt elkészül.
Oltásokkal külön ez alkalommal nem készültem, mert ami ellen Thaiföld előtt immunizáltam magam, azok még most is aktuálisak voltak (Tetanus, Hepatitis A, Hastípusz). Sokáig gondolkodtam sárgaláz elleni oltás beadatásáról, de aztán kicsúsztam az időből (egy hónappal előtte be kell adatni) és így végezetül anélkül indultam útnak.
Amit azonban magammal vittem, az egy egészségügyi kiscsomag.
Az én túlélőcsomagom receptje: Suprastin ampulla (allergiás reakció ellen ), Voltaren/Diclofenac ampulla (fájdalomcsillapító), Algopyrin, pár csomag különböző antibiotikum (a légkonditól legutóbb is arcüreggyulladásom volt…), fertőtlenítő, kötszer, gumikesztyű, hányingercsillapító és altató/gyenge nyugtató az esetleges hosszú buszutakra. Tanács utazóknak: Ázsiában majd ‘ minden országban recept nélkül lehet kapni antibiotikumot, csak a hatóanyagot kell leírni.
Egy-egy 60 literes hátizsák tartott velünk, és egy könnyebb kisháti, amivel kényelmesen motorozni is tudtunk.
A legjobb tárgy, amit utunk során hasznosnak találtunk, az a póló alatt elhelyezhető futópénztárca – vagy övtáska. Egy pici, 3 x 15 centis anyagtáska, amiben a fontosabb dolgokat, főleg pénzt tart az ember, mindig kéznél van.
Szúnyogriasztó spray és naptej – alapvető kellékek. Nem vettem újat, a tavalyit akartam elhasználni, mielőtt lejárnak. Szúnyogriasztót, ha nincs otthon, kint érdemes venni, sokszor a helyi készítmények hatásosabbak.
Utazás előtt néhány blogot olvastam tájékozásul, (remélem, ezen írások is hasonló funkciót nyújtanak majd odalátogatóknak, vagy csak érdekes olvasmányként szórakoztatnak majd embereket:)
voltak biztos pontok, amiket látni akartam. Ilyen például a rizsföldek, Hoi an és a Mekong Delta. Nagyvárosokba nem annyira vágytunk, inkább természetközeli élményeket kerestünk mindketten, így ilyen szempontok alapján alakult az utazás, sok nem várt kalanddal fűszerezve, amik már közvetlen az utazás elkezdése után kopogtattak és különböző megoldásra váró helyzetben kellett vizsgáznunk, Pavoval egymás felé is.
Egy február végi napon, délben már a Ferihegyen toporogtunk, majd Fly Emiratesszel Dubaion keresztül Bangkokba érkeztünk.
Ezek mi vagyunk!
A következő bejegyzések állomásainkról fognak szólni, inkább személyes, mint adatszerű közlésmódban; kövessétek bátran, sok szeretettel születtek.
KALANDRA FEL!
Kommentek